Az Országos Esélyegyenlőségi Hálózat eszméje a 2002-ben létrehozott Esélyegyenlőségi Kormányhivatal által kidolgozott Köztársasági Esélyegyenlőségi Programban fogalmazódott meg.
Ez a program azon a filozófián alapult, hogy a köztársaságnak a köz társulásának kell lennie, s hogy azzá váljon, ahhoz a társulás minden tagjának egyenlő eséllyel kell rendelkeznie. Mivel az esélyegyenlőség megteremtéséhez a társulás többségének támogatása szükségeltetik, a másoknál esélyesebbekkel is meg kell értetni, hogy az esélyegyenlőtlenség fennmaradása mindenki esélyét rontja.
Ezt a hitvallást az is erősítette, hogy az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetés elleni küzdelem az európai szociális modell központi eleme volt. A jogi szabályozás intenzíven fejlődött, az Európai Unió antidiszkriminációs szabályozása a világon egyedülállóan fejletté vált, és emiatt sok más államnak is mintául szolgált. Az a gondolat, hogy a jogi eszközök léte csak az egyik lehetséges elem a megkülönböztetés elleni küzdelemben, azonban más, nem jogi intézkedésre is szükség van, az akkor még Európai Uniós tagfelvételére váró Magyarországon is egyre nagyobb teret nyert.
Az Országos Esélyegyenlőségi Hálózat kiépítése 2004-ben kezdődött el, melynek keretében először 12 Esélyek Háza alakult meg. A következő megyékben (és Budapesten) álltak fel esélyegyenlőségi irodák: Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Budapest, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Nógrád, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Tolna megye.
A jó szakmai tapasztalatok hatására az akkori Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumban (ICSSZEM) a hálózat teljes körűvé tételéről született döntés, így 2005 őszétől a további 8 megyében (Békés, Heves, Pest, Bács-Kiskun, Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron, Veszprém megye) folyamatosan került sor új Esélyek Házai átadására, s a szolgáltatások kialakítására.
Az Esélyek Házai kezdetektől fogva egységes logóval, egyéni szerepkörrel és arculattal rendelkeztek, melyek minden más hálózattól jól megkülönböztethetővé tették a megyei esélyegyenlőségi koordinációs irodákat.
Az Esélyek Házai felállításáról szóló program célja a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formája elleni fellépés, valamint az előítéletek csökkentése érdekében a térségben működő szervezetekkel, intézményekkel együttműködés kialakítása volt.
Ezen kívül az információhoz, szolgáltatásokhoz való hozzáférés esélyeinek javítása, a szolgáltatási hiátusok, párhuzamosságok feltárása, valamint a kirekesztett, tartósan hátrányos helyzetű csoportok társadalmi befogadását elősegítő integrációs programok generálása, a megvalósításukban való közreműködés is az esélyházak feladatai közé tartozott. További célként jelent meg a nyitott jogalkotás folyamatában koncepciók, stratégiai tervek és jogszabályok véleményezése az érintettek bevonásával. A program által érintett célcsoportok: nők, gyermekek, romák, idősek, fogyatékossággal élő személyek, hátrányos helyzetű térségekben élők, valamint az őket segítő szervezetek, intézmények.
Az Esélyek Házai a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében együttműködtek az érintett szervezetekkel, részt vállaltak a társadalmi szintű problémák közvetítésében, ágazat- és szakmaközi párbeszédet, fórumokat szerveztek önkormányzatok, intézmények és civil szervezetek részvételével. Folyamatosan fejlesztették az információs hálózatot, programokkal és képzésekkel segítették az esélyegyenlőségi szempontok érvényesítését a különböző szakmai területeken.
Az egyik kulcsmozzanat az esélyegyenlőség ügyét valóban előremozdító intézményhálózat létrehozására a megfelelő szakemberek kiválasztása volt helyi szinten. Ezt követte a munkatársak felkészítése, képzése, hogy alkalmasak és képesek legyenek az Esélyegyenlőségi Kormányhivatallal mint központtal való együttműködésre, a gyors döntéshozatalra, a projektek és a helyi szervezet működtetésére. Az Esélyek Háza minden megyében három fős szakmai csapatból állt: egy vezetőből, aki rendelkezett jogi, szociális, pszichológiai vagy pedagógiai diplomával, valamint vezetői, módszertani, szakmai gyakorlattal. Előnyt jelentett a bizonyított szervező- és kommunikációs készség, nyelvtudás, széles körű szakmai ismeretség.
Az országos intézményhálózat minden irodája már a kezdetekkor egységes szervezeti működési szabályzattal és azonos típusú, behatárolt feladat- és hatáskörökkel működött, azonban a lokális esélyegyenlőségi problémákra rugalmasan reagálni képes, önálló egységeket alkotott, és további helyi hálózatokat szervezett a fent leírt metodika alapján. Az iroda működése lehetőséget nyújtott nagyszabású helyi programok kidolgozására, s pályázati és érdekérvényesítő szervezői munka révén a források mobilizációjára is.
Minden egyes Esélyek Háza egyenlő jogú tagja volt az országos esélyegyenlőségi intézményhálózatnak, s – bizonyos javaslattételi útvonalakat betartva – hatással volt az országos jogszabályalkotási folyamatokra.
RSS
